készülök
holnap lesz Mancus szülinapja és bulija, szóval ma elkezdtem a rákészülést. most először én akartam megsütni a tortát, a legutolsó tojásig, mint egy igazi anyuka :) kiválasztottam a legegyszerűbb tortát, ami fellelhető a neten, és némileg köze van Mancihoz is, mert szereti Hello Kittyt. nagy nehezen azt is kitaláltam, hogy milyen legyen belül. és mivel a tortasütés nagyon félelmetes volt számomra, a többi vendégváró falatkát nem akartam a véletlenre bízni, a jól bevált pogácsa lesz (ez majd holnap készül), és amit már egyszer megcsináltam, és fincsi lett, házi túrórudi... akarom mondani golyó.
a szombati naptól mondjuk sok jót nem vártam, ez mindig a hét legnehezebb, leghosszabb, legfárasztóbb, leghisztisebb napja. és most még sütögetnem is kell egész nap... itthon volt anyósom, hogy segítsen, de sajnos Manci nagyon rossz passzban volt, és nem hagyta, hogy Marcsi bármit is csináljon vele, csak én adhattam enni, inni, indíthattam mesét, meg mindent. Lilu csak a szokásos, verekszik, irigykedik, nyávog. mondom, szombat...
úgyhogy körülbelül így zajlott a mai nap:
piskótatészta, miért verekszel, menjél pisilni, hány perce sütöm, megég a széle, vegyük le a kakit, piros lesz a feneked, akkor még várunk, piskótát kiveszem, kikeverem a túrórudit, miért ilyen folyós, beteszem a fagyóba, mondtam, hogy vegyük le a kakit, menjetek ki játszani, nincs több Babóca, kérj a mamától, menj már pisilni, miért nem indultál időben, menj föl öltözni, de száraz a piskóta, megcsinálom a tortakrémet, de fura a zselatin, nincs több mese, játssz a mamával, miért nem jó a mama, ez a krém is folyós, vágjuk össze az epret, jó már a krém, adhatod az epret, nem eheted - adhatod, tegyük hűtőbe, miért verekszel, Manci ne hisztizz, edd meg a cukkinit, nincs tészta, megyünk aludni, olvasok mesét, csend legyen végre, de fáj a derekam, végre ágyban, máris felkeltünk, menjél pisilni, kell a harisnya, ne bőgj Manci, most meg te Lilu, lent lesz kakaó, nem kell kakaó, mégis kell kakaó, indítom a mesét, melegtem a csokibevonót, túlfagyott a túrórudi, nem festünk, na jó pecsételhettek, miért a falra, menj kezet mosni, mama elvisz fürödni, de a mama visz, le ne gyertek míg nem végzek, de csúnya ez a túrórudigolyó, tortára fedőkrém, vissza a hűtőbe, hol van a fondant, mondtam ne gyertek le, ne lökdösd az asztalt, mekkorára nyújtsam, de rossz lett a tortán a krém, nem baj a fondant eltakarja, nem takarja el - hepehupás, tedd le a kést, nem eszünk ma tortát, nincs is még kéz, hova tettem az ételszínezőt, nincs rózsaszín marcipán - jó lesz a sárga masni, kész a torta!
kis ezaz
a tegnap esti altatós mélypont után (hagyjuk a részleteket, füstölt a fejem...), az éjszaka viszonylag jól sikerült, Manci háromszor felébredt, hogy nem kap levegőt az orrán, de hamar el is aludt. ma reggelre mondhatni kikecmeregtünk a betegségből, kis takony van még mindkét lánynál, de reménykedem egy még jobb éjszakában... hogy Manci esti szokásos pityergését (néha keserves sírását) mikor fogjuk elhagyni, arról fogalmam sincs, de sajnos gonoszanyu vagyok, meg kell szoknia az új rendszert, punktum! különben is, a csodaszép új ágyuk már rendelés alatt, szóval...
ma délelőtt bevásároltam a szülinapi tortához, mert most először bevállalom, én sütöm meg! rettegek is eléggé... de nagyon unom már a Sage-es csokitortát minden alkalomra :) nosztalgikus hangulatban vagyok amúgy, olvasom a két évvel ezelőtti terhesnaplómat, ilyenkor már minden bajom volt...
Liluci az oviban jógyerek volt, és itthon sincsenek már pisibalesetek, hogy visszakapta az apukáját!
Bejegyezte :
rájöttem
tegnap az óvónéni megkérdezte tőlem, hogy minden rendben van-e Liluval, mert pityergett az oviban, és ilyen már rég nem volt... egyértelműen bántja valami a kis lelkét, de mi?? és estére leesett... hiányzik neki az apukája!! akkor kezdődtek a bepisilős gondok, amikor Benci elkezdte a séfes betanulást, nem volt sszabadnapja, eltűnt reggelre heti háromszor, nem ő vitte oviba, este pedig fáradt volt a szokásos őrültködéshez... hogy nem jöttem rá előbb?
a héten már rendeződött a munka, kétszer ment csak korán, de akkor korábban is végzett, és a hétközbeni szabadnapját is visszakapta, úgyhogy holnap például itthon lesz velünk. Liluci nem is megy oviba, hanem elmennek együtt beszerezni Mancus ajándékát a nagy játékboltba. gondolom neki is csurran cseppen majd valami :)
ma is itthon volt egyébként, a tegnapi sírdogálás után magam mellett akartam tudni délelőtt. aztán más okom is lett rá sajnos, éjjel megint vagy tucatszor kellett felkelni hozzájuk, Lilunak az orra dugult, és nem tudott tőle aludni, Manci meg belázasodott... Manócska biztosan fogzik, nem eszik, rágja a táskám fülét, és ez a láz meg takony is... nem sokat aludtunk. nem is vártam sok jót a mai naptól...
ennek ellenére a nehézkes délelőtt után szuper délutánom volt! fodrásznál volt jelenésem, nagyon izgultam rajta, eddig minden fodrászkodással befürödtem Írországban, de most nagyon pozitív élményben volt részem! pont olyan biztonságban volt a hajam, mint Dittike kezei között, úgy sikerült, ahogy szerettem volna, plusz kinyalták a seggemet, míg ott voltam :) és ezután egy szelet csokitortára is meghívott a férjem a kedvenc éttermünkben :) csajok addig mamáztak, és hálistennek ébredés után a láz a rosszasággal együtt eltűnt. mondom, tökéletes délután!
még szülinapi csomag is érkezett Mancinak a venyimi mamáéktól :)
hajam:
Kategóriák: Illangó, történések, betegség, képek, Amarilla, lányok, fodrászkodás, alvás, Benci, fogzás, ajándék, ovi
éjszaka
szerencsére a nehézkes elalvás után az éjszakáink általában nyugodtak. általában... most éjjel viszont olyan műsor volt, hogy jelenleg alig bírom nyitva tartani a szemem.
9-kor jött ki tőlük Benci. ezután egyszer még nekem is be kellett mennem, de el is aludtak (azaz Manci...)
fél 10-kor Lilu kijött pisilni. visszakísértem, puszi, jóéjt.
10-kor Lilu kijött pisilni. visszakísértem, puszi, jóéjt.
fél 11-kor Lilu kijött pisilni (nyilvánvalóan szórakozik...), a szobáig visszakísértem, az ajtóból jóéjt kívántam.
éjfélkor Lilu nekiállt anyázni ("anya! anya!"), átmentem, megkérdeztem mi baj van, nem tudta, mostmáraztánaludj, puszi, jóéjt.
2-kor Manci keserves sírásba kezdett, átkúsztam, szomjas, pohárvíz, felét megitta, puszi, jóéjt.
fél 3-kor Manci újra bőg, átmegyek, a poharat szorongatja a kezében, takaró csupa víz. takaró elforgat, Manci iszik, puszi, jóéjt.
fél 6-kor Benci rámmorog, hogy bizonyára én voltam az a galád, aki miatt nem csörgött a telefonja...
fél 8-kor csörgött az én ébresztőm. jó reggelt!
Bejegyezte :
háborús téma
a nagypapám benne volt a tévében, a hadifogságról beszél! 10 perctől kb.
Bejegyezte :
új
csütörtökre sikerült Bencinek megtalálnia az új laptopunkat, és az utóbbi két napban feltöltött, letöltött, rátöltött... így végre kényelmesen tudok írni, fényképeket izélgetni, meg amit szoktam. hurrá!!
Lilu bepisilése sajnos megvan még, az oviba nem csomagolok neki külön iszit, valószínűleg ennek köszönhető, hogy ott nem pisil már be. itthon viszont továbbra sem figyel erre, és a legújabb, hogy este akar vedelni, és bár pár kortynál többet 6 után már nem ihat, mégis sikerült az utóbbi két éjjel is bepisilnie :( azt hiszem napközben néha el fogom magam kiáltani, hogy "na Lilu te most nem ihatsz!" erre tuti inni akar majd :) és akkor nem estére lesz szomjas... általában akkor szokta abbahagyni a pisikorszakot, amikor már az agyvérzés kerülget, és lassan ott tartunk, szóóóval...
az alvás alakul... nem bírom Mancit sírni hagyni, viszont kitapasztaltam nagyjából, hogy miért sír. hosszú alvás előtti levezetésre van szüksége, legalább két mese kell, aztán a napi történések átbeszélése, és hogy mit fogunk csináln alvás után. ezt a részt főleg Lilu szereti, Mancinak annyi a lényeg, hogy járjon a szám :) ezután jó hosszú ölelések, puszilkodások, így a nappali alvás általában sírásmentesre sikerül. este kicsit nehezebb, ott legalább egyszer vissza kell menni mégegy ölelésre-puszira, esetleg mégegyre... ezután már csak az ajtóból szólunk be, hogy tessék aludni! persze néha beszólni is többször kell, de általában húsz percnél nem hosszabb az egész, miután kijöttem tőlük.
Bejegyezte :
Kategóriák: Illangó, történések, Amarilla, alvás, laptop
bepisil
nemrég büszkélkedtem Lilu teljes szobatisztaságával, erre jól elromlott... mostanában minden nap legalább egyszer bepisil! sőt, pénteken, hétfőn, és ma kétszer is becsurgatott az oviban...
mivel ez nála általában szeretethiány jele, így kihasználom, hogy ma Benci korán végez (remélem tényleg!), és elmegyünk kettesben sütizni egyet. hátha egy kis anyázás helyreteszi a dolgokat :)
a szeretethiánya pedig gondolom onnan jöhet, hogy altatáskor Mancit mindig jobban tutujgatjuk, hiszen Lilu szuperügyesen el tud aludni, Manci viszont még mindig nem az igazi. így van, hogy hosszú percekig kell ölelgetni, simogatni, mielőtt kimegyek a szobából, Lilu pedig rövidebb ölelést kap. tuti számontartja, neki is kell idő velem!
Bejegyezte :
képes
alkotós képes bejegyzés :)
egyik nap gyöngyöket vettem Lilunak, persze Manci is játszott vele, és meg is lepődtem, hogy az apró dagi ujjacskáival egész ügyesen fűzte a nyakláncát!
a másik új tevékenység nálunk a gyurmázás. eddig tiltólistán volt, mert azon kívül, hogy értelmes játszás nem volt vele, csak a lakás legkülönbözőbb pontjai tele lettek gyurmával, Mancika még ette is. bebújt vele valahova és lelkesen szopogatta a gyurmagombócot. és persze ha Manci, akkor Lilu is! szóval csak a bosszúság volt vele...
mérges is voltam, amikor Ágiék Jézuskája gyurmát hozott, láttam előre szomorú sorsomat az állandó gyurmaporszívózással és fenyítéssel... de nem!! olyan ügyesen sütögetik a gyurmasütiket, hogy öröm nézni! sőt, az ember megkívánja a gyurmázást, mert nagyon jó így! ha nekiülünk, simán elgyúrogatunk egy órán keresztül :)
hírek
azt inkább hagyjuk is, hogy miféleképpen van összeeszkábálva a laptop, a net és egy pótbillentyű, hogy képes legyek írni... sajnos be kell szereznünk egy új masinát.
a tegnapi ultrahangról: egy lengyel dokinőnél voltunk, aki úgy nézett ki, mint egy orosz kiképzőnő, beszélgetni nem nagyon lehetett vele, de végülis a dolgát elvégezte, és ez a lényeg! Babszi, aki remélhetőleg tényleg Valentin, épp aludt (persze, hiszen 2-kor minden nap alszunk, jógyerek, tudja a dolgát), méghozzá olyan pózban, hogy a fiúságát csak valószínűsíteni lehetett, csak a hátát lehetett nagyon szépen látni :) adatok:
- BPD (fejátmérő) 68,3
- HC (fejkörfogat) 245,5
- AC (haskörfogat) 221,4
- FL (combcsont) 50,9
- súly: 997 g
a méretek alapján még mindig 10 nappal nagyobbnak látszik. Manci is hozta ezt az előnyt végig, nem is lett kicsi!
ma kórházas napom volt, bár nem voltam benne biztos, hogy jó az időpontom, mert nem kaptam róla levélben értesítőt, telefonon végül nem jutottam velük dűlőre, szóval délelőtti időtöltésképp bementünk Mancival. jól is tettük, az időpontom megvolt, csak valamiért a bábaszobában kellett lejelentkeznem, és úgy tűnik ők nem kommunikálnak a recepcióval. na mindegy is, túlestem a vérnyomás-, pisi-, szívhang ellenőrzésen, és egy gyors vérvételen is. minden rendben van persze, és nálam a cukorterheléses vérvétel sem indokolt az előzmények és eddigi eredmények alapján, ennek pedig rendkívül örülök! a nagy ultrahangra és a maihoz hasonló gyorsellenőrzésre március 5.-én kell mennem, jó messze van még! közben lesz egy házidokizás, de még az is csak egy hónap múlva. addig nyugi!
Manciról: olyan hisztirohamai vannak mostanában, mint egy igazi kétévesnek :) sikerült már kivernie nálam a biztosítékot, nagyon mérges voltam rá egyik nap, amikor a boltban a pénztárnál levágott egy földönfetrengős, anyát fizetés közben agyonrúgós hisztit... a bolt vásárlói nyilván jól szórakoztak, én már kevésbe... ezután felszálltunk a buszra, ahol összeverekedtek Liluval, erre szétültettem őket, amin Manci úgy besértődött, hogy lefeküdt az ülések alá, majd a busz motorját túlharsogva hazáig visított. ma elvittem a babakocsit fenyítőeszköznek, jó is volt :)
alvásilag alakulunk, ritkulnak a sírások!
Bejegyezte :
nos, Babszi szegyenlos kicsit, de valoszinu, hogy fiucska! Valentin lesz a neve, ha tenyleg kukis! most epp 997g es tokeletes.
Bejegyezte :